Steigler Pince

Fritz Zweigelt nemesítette kékfrankos és szentlőrinc (Sankt Laurent) keresztezésével 1922-ben; Ausztria legelterjedtebb kékszőlőfajtája (mintegy hatezer hektárral), nálunk 1500 ha-on terem. Jellemzően könnyű-közepes testű, bogyósgyümölcsös aromatikájú bort ad, fajtatisztán könnyen felismerhető lilás, ciklámenes beütésű színéről.

Fontos és régi bordeaux-i fajta. Általában halványabb, könnyebb, lágyabb és illatosabb bort ad, mint a cabernet sauvignon, hajlamos a zöldes, vegetális tónusokra is. Újabb kutatások szerint baszk eredetű, egyébként a cabernet sauvignon őse (egyik „szülője”, a sauvignon blanc mellett). Mo.-on 1300 ha terem belőle.

A világfajták közt talán a legarisztokratikusabb, "a kékszőlők hercegének" is nevezik, mivel elég kényes, igen magas színvonalú szőlészeti munkát igényel. Bora általában savhangsúlyos, tanninban szegény, törékeny pirosbogyós, fűszeres-avaros aromákkal. Őshazája, Burgundia mellett elsősorban az USA nyugati partján, Oregonban és Új-Zélandon találkozhatunk szép példáival. Magyarország területe 1100 ha, olyan különböző vidékeken megtalálható, mint Dél-Balaton, Eger, vagy Villány.

Világfajta, az egyik „legengedelmesebb” kékszőlő: könnyű, savhangsúlyos sillert, és testes, tanningazdag, lekvárosan sűrű bort egyaránt lehet belőle készíteni a hozamkorlátozás, termőhely függvényében. Fajtajellege leginkább piros gyümölcsökben (eper, málna, szamóca) jelenik meg. A cabernet franc az egyik őse, magyarországi termőterülete kb. 2000 ha.

Osztrák-magyar eredetű kékszőlőfajta, bora általában közepes testű, kifejezett savérzetű, cseresznyés-meggyes ízvilágú. Sokáig összetévesztették a gamay-val, helyenként a pinot noir-ral, innen erednek a Burgundiára utaló hasonnevei. Jelenleg a legnagyobb területen művelt szőlőfajtánk, valamivel több mint hétezer hektáron terem.